In Dynamics Consulting

A meghallgatás tízparancsolata

Felgyorsult és eredményorientált világunkban alig van időnk a másikat meghallgatni. Ha mégis meghallgatunk valakit, akkor sokszor arra érzünk késztetést, hogy tanácsokkal lássuk el, azt hívén így segíthetünk a problémát megoldani. Csak kevesen vannak annak tudatában, hogy a meghallgatás abban segít, hogy a másik lehetőséget kapjon a saját megoldásának a felfedezésére. Erről szól Michael Ende, főleg felnőtteknek szóló meséje a „Momo”. Rövid részlet a könyvből:

„Momo úgy tudott hallgatni, hogy az ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt, vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek.”

Manapság egyre népszerűbb a coaching és így coachingot tanulni. Nagy sikerét annak köszönheti, hogy coach a kliensét ezzel a bizonyos meghallgatással segíti, hogy az a saját ügyére megoldást találhasson. Persze többek között kérdez is, de ebben a cikkben  a coaching szakma alapját képező meghallgatásról van szó.

Hogy is valósítható meg ez, hogy úgy tudjunk figyelni és meghallgatni mint Momo? Ebben segít a mi meghallgatásról szóló tízparancsolatunk.

1. Légy jelen és szándékodban legyél hajlandó meghallgatni a másikat!
A hiányzó jelenlét és a jó szándék az első alapakadály! Dönts el, hogy jelen akarsz-e lenni,  nem csak testileg, hanem szellemileg is! Megérzi a másik, ha csak fizikailag vagy jelen. A meghallgatási szándékod fejezd ki non-verbálisan is: pl. hajolj előre, fordulj a beszélő felé, néz rá, de ne bámuld, mert ez zavaró lehet!

2. Figyelj aktívan, érdeklődj a másik iránt!
Ha aktívan figyelsz, hallgatsz, akkor a felmerülő gondolataiddal nem foglalkozol, elengeded azokat, mert pillanatnyilag az a fontos, amit a beszélő társad mond. Így továbbra is ő marad a középpontban, és ezzel lemondasz saját „önzőségedről”. Figyelmedet ajándékozod a másiknak, hogy minél jobban kibeszélhesse magát.

3. Ne gondolkozz azon, hogy mit fogsz válaszolni, mert ez eltereli a figyelmedet.
A lényeges mondanivalódat nem fogod elfelejteni, ennyire bízhatsz magadban. Ami nem lényeges, azt úgyis korán elfelejtjük.

4. Teremts jó légkört!
Fontos, hogy ne félelem teli légkörben legyetek, teremts olyan légkört, hogy a beszélő vágyakozzon magát jobban kifejezni. A jó légkört úgy teremtheted meg, hogy a másikat nem kritizálod, nem adsz tanácsot! Elfogadod mindazt, amit mond. Lehet véleményed a dolgokról, de ezt nem kell kifejezni.

5. Adj visszajelzést!
Légy kongruens – hiteles. Ami benned van, azt ne csak a nonverbális kommunikációban fejezd ki, hanem a verbálisan is. Tehát adj visszajelzést, hogy hallgatsz és figyelsz! Ez lehet „ühüm”, szemkontaktus és fejbólintás is. Elmondhatod, hogy milyen érzéseket vált ki belőled a mindaz, amit hallottál. De akár kérdezhetsz is nyitott, nem szuggesztív kérdéssel. Kérdezz úgy, hogy a másik továbbra is a középpontban maradjon. Kérdezéseddel ne a saját kíváncsiságodat akard kielégíteni, hanem azzal a szándékkal kérdezz, hogy a másikat mondanivalójának bővebb kifejtésében segítsed. 

6. Elakadás esetén tükrözz!
Ha a beszélő partner elakad, tükrözd vissza az érzéseit, amikről beszélt, vagy amiket láttál rajta! Elmondhatod saját szavaiddal, de jobb, ha a beszélő szavaival röviden összefoglalod az elmondottakat vagy elismétled az utolsó mondatot, szavakat.

7. Ne törd meg a csöndet!
Ne szakítsd meg a csöndet, ha a beszélő elhallgat. Ez nem feltétlenül jel arra, hogy neked kell folytatni. Lehet, hogy ilyenkor a másik belsejében fontos folyamatok történnek (pl.: erőt gyűjt ahhoz, hogy valami komolyat, fájdalmasat elmondjon). Azonban figyelni kell arra, nehogy a beszélő kínosan érezze magát a csöndben. Ilyenkor egy-egy helyzetleíró mondat segíthet. Ha csöndesen figyelsz rá, ezzel a másik tanulja azt, hogy ő is jobban tudjon magára figyelni.

8. Tisztázz és értsd meg!
Ha nem figyeltél és elvesztetted a fonalat, akkor bátran ismerd be elkalandozásodat! Kérj elnézést, és hogy ismételje meg az elmondottakat!
Ha valami nem világos, akkor fejezd ki, hogy nem érted – valószínű a másik számára is zavaros az egész, ezért mondja így! Ha meghallgatsz valakit nem az a fontos, hogy úgy gondold, hogy megértetted a másikat, hanem a másik érezze magát megértve! Mondd el konkrétan mit értettél meg az elmondottakból. Ne általánosságban mond, hogy „értem" – ez félrevezető és nem igaz.

9. Légy empatikus és elfogadó!
Éld magad bele a másik helyzetébe, érzésvilágába, de nem kell azonosulnod vele! Gyakorold az elfogadást, a másik olyan, amilyen, ne értékeld, bíráld vagy kritizáld a hallottakat! Sokszor a mondanivaló a sorok között van. Ezek a ki nem fejezett érzések. Ezeket kell megértenünk!

10. Ne használj hamis vigasztalási módszereket és ne adj tanácsot!
Ne javítsd ki vagy változtasd meg az érzéseit! Ne mondd neki, hogy „ne sírj” vagy „ne légy szomorú”, mert ez hamis vigasztalás. Ne általánosíts vagy bagatellizáld a dolgokat! Ne old meg a problémáját, ne adj tanácsot, még ha kéri, akkor se (kivéve, ha már nagyon jól ismered a helyzetét a másik szemszögéből).

Ne felejtsük, hogy mindenki saját maga látja át legjobban a saját helyzetét, így önmaga tudja azt a legjobban megoldani!

Kíváncsiak vagyunk a te saját véleményedre, neked mi a tapasztalatod, milyen egy jó meghallgatás?