In Dynamics Consulting

Amiről eddig nem esett szó ...

A cikk megjelent a HR Portálon

A német pszichoterapeuta tanácsadók hatása az executive coaching kialakulására

A coaching szakma az 1970-es évek végétől az USA-ban kezd kialakulni. Némi késéssel megérkezett Nyugat-Európába és ezt követően a 90-es évek közepétől Közép-Európa egyes országaiban is megjelent.
A coaching történetéről azt tudjuk, hogy a gazdasági életbe a sport területéről került. Tim Gallwey volt az első, aki a coaching lényegéről írt a teniszoktatással kapcsolatban. Felfogása szerint a sportolónak a saját tapasztalatából kell tanulni, figyelve a testére, a teniszpályán szerzett tapasztalatokra reflektálni, és mindezt a tudatosság növelésének érdekében. Hitt az ember belső, veleszületett képességeiben, melyeket ki lehet bontakoztatni. Könyvének (Inner Game of Tenis, 1975) lényege szerint a saját fejünkben lévő ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a teniszháló túloldalán lévő. Idővel egyre többen látogatták az előadásait a gazdasági életből, mint a sport területéről.
A coaching történetével kapcsolatban arról kevéssé írnak, hogy a 80-as évek közepéig az USA-ban a coachingon a munkahelyi vezetők által biztosított célirányos munkatársi fejlesztést értették. E  fejlesztés középpontjában a munkatársak szakmai, személyiség- és motiváció fejlesztése állt, melyet az akkori gazdasági fejlődés követelt meg. A 80-as évek közepétől a coaching bevetése fokozatosan kiterjedt a vezetői utánpótlás fejlesztésre, amely szorosan összefüggött a szakmai fejlesztéssel is, azaz a mentorálással. Ez egyben karrierfejlesztés is volt. Így két szinten történt a fiatal vezetők fejlesztése: egyrészt kiterjedt a szakmai személyiségre, - másrészt a karrierfejlesztésre. Később az egyre növekedő gazdasági verseny szükségessé tette a vezetők potenciálfejlesztését a hierarchia magasabb szintjein is.

Idehaza keveset tudunk arról, hogy Németországban - ellentétben az USA-val, ahol középvezetők részesültek coachingban – a 80-as évek közepétől főleg top menedzserek vették igénybe a tanácsadást (akkor még nem hívták coachingnak) külső tanácsadóktól. Ez úgy történhetett meg, hogy a 70-es évek Németországában szigorodott a pszichoterápiás törvény. Ennek következtében nagyon sok addigi pszichoterapeuta az „utcára“ került, vagyis arra a piacra, ahol a pszichológiai tudást tanácsadóként adhatták el. Tették ezt önszántukból, mert nem értettek egyet az új törvénnyel, vagy, mert náluk a továbbiakban a kliensek üléseit az egészségbiztosítási pénztár már nem fizette. (Schreyögg, Schmidt-Lellek) Sokan külső tanácsadóként, coachként kezdtek el dolgozni, munkájukban használva a megtanult pszichoterápiás módszert. Ezen újfajta tanácsadók (coachok) feladata volt a csúcsvezetőket a személyes hatékonyságukat fejleszteni: pl. a konfliktusok megoldásokban; tudatossá tenni viselkedésük hatását a szociális környezetükre; visszajelzéseket adni a viselkedésükre; kommunikációjukra, mivel ezt környezetüktől nem kapták meg. Az akkori német coachok-tanácsadók sikereket értek el, így a coaching futótűzként terjedt a csúcsvezetők körében, és kedvelt fejlesztési formává vált. Ez a jelenség visszahatott az USA-n belüli coaching-tanácsadás elterjedésére a felső vezetők között, ahol addig a 80-as évek végéig nem nagyon alkalmaztak külső tanácsadót a csúcsvezetők fejlesztésére.

Az USA-ban a 90-es évek elejét a belső vezetőfejlesztés (személyzetfejlesztés) és a külső tanácsadói fejlesztés konfliktusa jellemezte, melynek feloldása után a coaching megfelelő helyet kapott a vezetésfejlesztésben. A coaching sikere oda vezetett, hogy a gazdasági élet egyre differenciáltabb területein kezdték alkalmazni nemcsak felső vezetői szinten. Így pl. kialakult a csoport és team coaching, projekt coaching, konfliktus coaching, öncoaching, interkulturális coaching, változásmenedzsment coaching stb..

A 90-es évek vége felé vált a coaching ismertté, és elterjedését a hatékonyságának is köszönheti, valamint bizonyos mértékben státusszá vált. Mára a coaching olyan gyűjtőfogalommá lett –a felhasználási terület és az alkalmazott módszerek sokfélesége miatt - ami az individualizmus korában a hőn vágyott sikeresség zálogát jelenti.
Mivel a coaching szakma törvényi meghatározása nem létezik, ezért ez további lehetőséget nyújt a sokféleségre. Így, azok a tanácsadók is coachnak nevezik magukat, akik pszichológiailag megalapozott tanácsadói tudás nélkül pusztán szaktanácsot adnak. Manapság a divatossága és a szabályozatlansága miatt mindenkiből lehet coach (akár képzés nélkül is), aki magát valamilyen terület szakértőjének hiszi és vallja, pl.: divat coach, nyelv coach, randi coach, smink coach, wellness coach, stylist coach, szülő coach, krízis coach, bike coach, PC coach, egészség coach, personal branding coach, stb.
Másfelől, megnyugtató, hogy a coaching szakma a professzionalizálódás irányába halad. Számos szakmai egyesület alakult, ahol megpróbálják rögzíteni a szakmai standardokat és az etikai követelményeket. A jövő fogja megmutatni, hogy mely koncepciók életképesek, és melyek divat hatására keletkeztek és így akár kérészéletűek.

A cikk írásához felhasználtam A. Schreyögg; C. J. Schmidt-Lellek, Konzepte des Coaching, 137 (2007, Wiesbaden, VS Verlag) könyvét, valamint Dr. Klaus Antons-szal és Dr. Karl Schattenhofer-el folytatott személyes beszélgetéseimet.

Snír Péter
Executive és team coach
In Dynamics Consulting Kft
 

A coachingról bővebben itt olvashatsz még:

Coaching

Vezetői coaching

Team és projekt coaching

Csoport coaching

Coaching témák

Fontos számunkra, hogy képzéseinken magas színvonalú gyakorlati tudást adjunk át tanítványainknak, akik sikereiket bátran alapozhatják a nálunk megszerzett képességekre. Légy te is része a FLOW-nak!

Tréningjeinkről itt olvashatsz még:

Nyílt képzések

Érzelmi és társas intelligencia tréning

Minden vélemény számít! Kérlek, oszd meg velünk tapasztalataidat vagy kérdezz bátran!

Címkék: coaching története (1), executive coaching (2), pszichoterápia (1), tim gallwey (1)