In Dynamics Consulting

Intervenciós technikák a coachingban: a konfrontáció művészete és a csend – 4. rész

Csönd a konfrontációban

A csönddel nehezen tudunk valamit kezdeni, van benne valami félelmetes és frusztráló, ugyanakkor lehet meghitt is. Úgy, mint ahogy a zeneművészetben is fontos szerepe van a szünetnek (csöndnek), ugyanúgy a konfrontáció művészetében is nagyon hatásos eszköz. Nem csak a külső csönd, hanem a coach-ban lévő belső csönd is fontos.

Meghallgatásnál nagyon fontos, hogy a coach belülről kiüresedjen, elcsendesedjen, hogy így teljes mértékben az ügyfélre figyeljen, jelen legyen. Az ilyen csöndes jelenlétben a coach váltakozva tud az ügyfélre, önmagára és a kölcsönös viszonyra is figyelni.

Ha az ügyfél érdekfeszítően beszél a témájáról, akkor a coach-nak könnyű dolga van, aránylag alacsony energiával jelen tud lenni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs ott teljes jelenlétével. A beszélgetés folyamatában, ha a coacholt befejezi a mondandóját és beáll a csönd, akkor általában nem hallgatunk tovább, hanem valamit mondunk. Ha viszont a coach nem válaszol azonnal, hanem csöndben várakozik és figyel a coacholtra, akkor esetleg mindkettőjükben nőhet a feszültség. Ilyenkor a coach vagy elviseli a csöndet és az ezzel járó bizonytalanságot vagy kérdéssel, tükrözéssel stb. azonnal csökkenti a feszültséget mind magában, mind a másikban.

A nagyobb feszültség nagyobb energiákat mozgósít. Tehát, ha rövid szünet után nem megengedve a nagyobb feszültség kialakulását, váltunk, akkor maradunk az alacsonyabb energetikai szinten. Viszont, ha a coach tovább hallgat, és elviseli a növekvő feszültséget, ami már lehet, hogy neki sem könnyű, akkor egy magasabb energiájú intervencióval él. Tehát, ha a coach egy kicsit tovább viseli el a csöndet, mint amennyi a saját komfortzónájába belefér, akkor ezzel több energiát invesztál a folyamatba, és ennek hatása is nagyobb lesz, több energia mozgósítódik az ügyfélnél is.

A csöndet nehezebb elviselni, mint a beszédet. Nem tudunk mit kezdeni a csönddel, és ezért elkezdünk beszélni. Az ügyfél és sokszor a coach is ilyenkor zavarba jön, frusztrált lesz. A csöndben mélyebb folyamatok indulnak be, szünettel - csönddel az ügyfél próbára teszi a coachot, hogy vajon kibírja-e a csöndet, és ha kibírja, akkor esetleg fájdalmasabb témát is rá tud bízni, illetve a csöndben jönnek elő a mélyebb érzések. A csöndben az ügyfél jobban tud figyelni a benne zajló történésre, ugyanebben az időben a coach is időt kap a reflexióra, ügyfele, önmaga és a viszony mélyebb megismerésére.

Ez a technika a zen, vipasana és a kiüresítő meditációk sajátossága. A nem cselekvés által történik meg a változás. Ez nem jelent passzivitást, mert az aktív figyelem (aktív meghallgatás) nagyon összeszedetten a jelenben van. Feltétele, hogy megfelelő időben és bizalmi kapcsolatban alkalmazzuk.

Tapasztalatom szerint, ha a coach aktív meghallgató szerepében van, és a másik ki tudja magát szabadon fejezni, ezzel meg is oldja problémáinak, dilemmáinak egy részét. Ha a coach képes figyelemmel hallgatásban maradni, akkor is, ha gyakori a csönd, ezzel továbblendítheti a másikat önmaga mélyebb kifejezésében.

Egy ügyfél, aki nehezen tudta meghallgatni a beosztottait, elmondása szerint sokat beszél. A coaching ülésen is részletesen ecsetelte a nehézségét. Meglepődött, miután egy ilyen hosszabb hangos gondolkodás után nem mondtam semmit, csak néhány percig ráfigyelve csöndben hallgattam. Szembesült a csend frusztráló hatásával és rájött, hogy nem tud mit kezdeni a csenddel és azon belül azzal a helyzettel, ha nem ő beszél. A beszéd egyfajta kényszeresség volt nála, amivel kitöltötte az időt és teret. Ebben a coaching helyzetben az ügyfél megtapasztalhatta, hogy lehet, akár meg is hallgatni a másikat, és a csöndben elgondolkodhat a következő mondanivalóján, valamint hatást is gyakorolhat ezáltal.

Összefoglalás
A coaching egy non-direktív tanácsadási forma. A coach a folyamatért felelős és a coacholt a változásért. A változás előmozdításához, lehet, hogy szükséges néha magasabb energiájú intervenció, ami által jobban elmozdulunk a direktivitás felé. Egy jól megfogalmazott konfrontatív kérdés formáját tekintve non-direktív, hatásában viszont nagyon direktív. A lényeg, hogy a folyamat során mindvégig a coacholt maradjon a fókuszban és ne a coach, és hogy amit teszünk, az segítse a változást. A művészi konfrontációban nagyon sok szempontot és körülményt figyelembe kell venni.
Ezek a szempontok a következők: az ügyfél kapcsolat minősége (szilárdság, bizalom, közelség-távolság, érzelmi terhelhetőség), megfelelően ki tudja magát fejezni a coacholt (van-e elég bátorsága hogy megvédje magát, ellentmondjon), megfelelő időben történjen a konfrontáció, csoport/team coachingban megfelelő személy konfrontáljon (nem mindig a coach, hanem valamelyik résztvevő), külső körülmények (pl. hely, diszkréció). Nem árt elképzelni, hogy az adott konfrontációnak milyen lesz a hatása. Nem kell mindent és mindig konfrontálni. A coach tudjon szabad lenni attól, hogy kényszeresen konfrontáljon. Ehhez nagy tudatosságra, ön- és emberismeretre van szükség.

(A cikk egyes részei Dr. Otto Hürter és Elisabeth Hürter nyomán íródtak)

Snír Péter
Coach, csoportdinamikai tréner

Business és life coach képzés

Coaching

Címkék: coaching (10), intervenció (4), konstruktív és destruktív konfrontáció (3), professzionális konfrontáció (4)