In Dynamics Consulting

Pénzen vásárolt empátia? Hogyan befolyásolhatja a fizetség a segítő szakmában dolgozókat?

A cikk megjelent az Élet és Tudomány LXVIII. évfolyam 14. számában.

Fizetett együttérzés

       Vannak olyan helyzetek, amelyekben akkor nyújtjuk a legjobb teljesítményt, ha nem kapunk érte egy fillért sem. Ha fizetnek a fáradozásunkért, akkor már el van rontva az egész – noha ennek még magunk sem vagyunk tudatában. Furcsán hangzik? Pedig végső soron ez derül ki abból a kutatásból, amelyet két amerikai pszichológus – Christine Ma-Kellams és Jim Blascovich – végzett, s amelyről a Journal of Experimental Social Psychology című folyóiratban jelent meg beszámoló. A kutatók egyik legtöbbre tartott, legemberibb tulajdonságunkat, a beleérzőképességet vizsgálták.

      Ma-Kellams és Blascovich két videófelvételt készített; ezeken fiatalok egy-egy olyan eseményt meséltek el, amely velük történt és érzelmileg megérintette őket. A kutatók azt kérték a beszélőktől, hogy ne fejezzék ki szavakkal, milyen érzelmeket éltek át – ám a videó elkészülte után egy listán pontozással jelezniük kellett, hogy az előadott esemény milyen, és mennyire erős érzelmeket váltott ki belőlük.
A kutatók ezeket a videófelvételeket később 123 egyetemi hallgatónak mutatták be. A résztvevők feladata az volt, hogy próbálják megállapítani, milyen érzelmeket éltek át a filmen látott beszélők. A becsléseket ugyanannak az érzelemmérő skálának a segítségével kellett megtenniük, amelyet a videó szereplői is használtak. Az empátia így pontosan mérhetővé vált: minél jobban hasonlított a néző értékelése a szereplő korábban adott saját értékeléséhez, annál nagyobb fokú volt a beleérzés, annál pontosabb volt az érzelmek felismerése.

      A kísérlet minden résztvevő számára ugyanúgy zajlott, egyetlen „apró” különbséggel – ám éppen ez volt a lényeg. A kutatók a résztvevők egyik részének csak azt mondták, próbálják meg minél eredményesebben megállapítani, milyen érzelmeket élt át a videón látható személy, a többieknek viszont azt mondták, hogy aki a legpontosabban eltalálja az érzelmeket, kap 40 dollárt. Az eredmény meghökkentő volt: az a csoport, amelyik pénzjutalom reményében próbált empatikus lenni, lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtott, azaz sokkal pontatlanabbul értékelte az érzelmeket, mint azok, akik ingyen dolgoztak.

     Miért? Nos, a kísérlet végén a válaszadóknak jellemezniük kellett önmagukat olyan módon, hogy állításokat fogalmaztak meg saját személyükről. Minden mondat így kezdődött: „Én…”, s a folytatást a résztvevőknek kellett beírniuk. A kutatók megszámolták, hogy ki hány olyan állítást tett, amely valamilyen személyközi viszonyra utal, például: "Én… szerelmes vagyok”, „Én… jó gyermeke vagyok a szüleimnek”, és hány olyan, amelyik csak a saját személyre, az egyéni tulajdonságokra vonatkozik. Kiderült, hogy azok, akiknek kilátásba helyezték a 40 dolláros fizetséget, sokkal kevesebb társas kapcsolati viszonyt említettek meg az önmeghatározás során, és sokkal több egyéni vonást soroltak fel, mint az ingyen dolgozó csoport tagjai. Ez nem is meglepő, hiszen régebben már több kutatás igazolta, hogy ha az embernek pénz megszerzésére van lehetősége, akkor figyelme saját maga felé fordul. A kísérletben a pénzjutalom bevezetése önmaguk felé irányította a résztvevőik gondolkodását, s ez csökkentette a másokra való nyitottságot, azaz rontotta az empátiát.

      Ez az eredmény azért is elgondolkodtató, mert például a pszichológusokat – és sok más segítő foglalkozás űzőit –, azért fizetik, hogy empatikusak legyenek. Remélhetőleg azonban ezek a szakemberek birtokában vannak olyan készségeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy csakugyan nyitottak legyenek más emberek érzéseire, annak ellenére, hogy ez egyben a megélhetésüket is jelenti.

Mannhardt András
Szűcs Édua grafikus rajza (Mindenki többet vár tőlem címmel) a cikkhez készült

Címkék: empátia (1), érzelmek (1), kísérlet (1), pénzjutalom (1), személyközi viszony (1)